|
Dalok magyarul Dalok, dalocskák, amelyeket megpróbáltam énekelhetővé fordítani. Igyekszem hű maradni az eredeti szöveghez, és igazodni a dallamhoz.
Krokodil Jenci (Krokogyil Gena)
Az aszfalt, mint a patak - gyaloglók, hadd fussanak ügyetlenkedve sár-pocsolyán; ez ma ítéletidő, bámul sok járókelő, hogy miért vagyok én oly vidám.
És én játszom harmonikámon, bárki nézhet bérmentve... Születésnap sajnos egyszer van csak évente.
Jön egy kék helikopter, varázsló bukkan itt fel, és vetít nekem ingyen mozit; felköszönt, és elrepül, s itt hagy majd "véletlenül" ajándékba vagy ötszáz fagyit.
És én játszom harmonikámon, bárki nézhet bérmentve... Születésnap sajnos egyszer van csak évente.
*****
Lassan úsznak el a percek távolra, viszontlátást tőlük már ne várj, bár egy kicsit sajnáljuk, hogy elmúlnak, legjobb mégis az "előre hát!"
Szétterül a vidék, hosszú út, messze ér, tág a látóhatár, nyúlik szabadon. Él bennünk, éldegél örökké a remény - kanyarogj, kanyarogj, galambkék vagon!
Meglehet, hogy valakit megbántottál - tovább lapoz rajta az idő... Új kalandra fel tehát, barátocskám! Kapcsolj rá, hé, mozdonyvezető!
Szétterül a vidék, hosszú út, messze ér, tág a látóhatár, nyúlik szabadon. Él bennünk, éldegél örökké a remény - kanyarogj, kanyarogj galambkék vagon!
Galambkék vagon hogy zakatol, szalad, a gyorsvonat nekilódul ám. De miért is érne véget már e nap? Hadd tartson ki egész éven át!
Szétterül a vidék...
*****
Miért élek és halok meg? Miért sírok és nevetek? Vészhelyzet! S.O.S.! Földlakó bajt jelez.
Nem a földön jártam sosem, én inkább lennék madár - sírom ez a bőr. Tótágast állva látnék, mert sokkal szebb volt a világ, szebb volt azelőtt, fentről.
Összegyúr mindent bennem a lét, a valót és a képregényt... Arra vágyom én, hogy átváltozom. Érzem Azt, aki vonz, aki hív, aki hív, aki hív: Magasság.
Jó számot nem találtam el a Mindenség lutriján... Sírom ez a bőr! Óó... Add, hogy ne legyek robot! Metró-alvás-meló... Óó...
Mért élek én és mért halok? Mért sikoltok és mért sírok? Más helyhez tartozom, rezgését fogadom...
Nem a földön jártam sosem, én inkább lennék madár - sírom ez a bőr. Látni tótágast állva kell, én inkább lennék madár... -
Gyermek, aludjál!
***** A kis dobos fiú
Jőjj, így mondták, - pa rapapam pam láss újszülött Királyt! - pa rapapam pam Kincsek legszebbjeit - pa rapapam pam elébe tesszük itt, - pa rapapam pam rapapam pam rapapam pam Néki hódolunk - pa rapapam pam ideérvén.
Kisded Jézus, - pa rapapam pam ím én, a pór fiú, - pa rapapam pam nincs, amit adhatnék, - pa rapapam pam illendő ajándék. - pa rapapam pam rapapam pam rapapam pam Kell-e játékom - pa rapapam pam a dobommal?
Mária bólintgat, - pa rapapam pam pár jószág ritmust tart, - pa rapapam pam én Néki játszottam, - pa rapapam pam a legjavát adtam... - pa rapapam pam rapapam pam rapapam pam S Ő mosolygott rám, - pa rapapam pam a dobra és rám.
***** Nem kell ma tej
Nem kell ma tej, szerelmem elhagyott; kint árva üveg áll - jelkép e hajnalon. Nem kell ma tej... A látvány megszokott, bár a járókelők nem tudják az okot.
Honnét tudnák, hogy mindez mit jelent? Oda a remény, álmomnak vége lett. Honnét tudnák, mi volt az ajtón túl? Kastély, ahol a királynőm az úr.
Nem kell ma tej... Másként volt hajdanán, kedélyes volt a brancs, éjjel-nappal vidám.
Egy városszéli hely, átlagos sorház, hol a magány, a sötét maradt csupán. Ha csak rád gondolok, máris egy szentély "kétszer két" szobám.
Nem kell ma tej... Másként volt hajdanán, kedélyes volt a brancs, éjjel-nappal vidám. Gyorsult a tánc, és úgy, mint a zenét, együtt éreztük át románcunk kezdetét.
Honnét tudnák, hogy mindez mit jelent? Oda a remény, álmomnak vége lett. Honnét tudnák, mi volt az ajtón túl? Kastély, ahol a királynőm az úr.
Nem kell ma tej, szerelmem elhagyott, kint árva üveg áll - jelkép e hajnalon. Refrén: Egy városszéli hely, átlagos sorház...
*****
Az én nevem Nyár nézz rám, Apukám az én hajam szél kicsit szeressél Tenger a szemem szívem óceán fogd meg a kezem nevess kicsit rám
Az én nevem Nyár nézz rám, Anyukám szívemben vagy itt simogass kicsit Kezemben egy szál sárga vadvirág mintha én lennék nevess kicsit rám
Nevem szerelmetes az én nevem Nyár nevem szerelem nevem Süreyya nevem bizalom az én nevem Faruk az én nevem élet kicsit mosolyogj
*****
A szerelem fáradt, a szerelem fáradt, szomorkás... Új, másik élet kél idebentről, a mélyből, ha szólít az égbolt és az a kert, az égbolt és az a kert.
Mért volna bűn a testem? Nézz meg jól, hisz a vágy, mi dalol - óó, óó, formál. Az égbolt és az a kert... Az égbolt és az a kert...
*****
|
