|
SzKIRIÁN
NÉVJEGY Szalai Katalin SzKirián irkász totem.nanoweb.hu szkirian@gmail.com ***** Amióta megtanultam írni, azóta írok, rendületlenül. Íráskényszeremhez hál'istennek alkotásvágy (és némi tehetség) is társul, így aztán tevékenységem nem csupán firkálásból áll, hanem tartalma is van műveimnek. Hiszem, hogy van. Nem vagyok író, csak irkász. Ám irkásznak lelkes, fáradhatatlan, Kovász*-tudatú. Olvasóim visszajelzései megerősítenek ebben a hitben. Ezért fontos számomra, hogy elmondd a véleményed, mert abból tanulok. Jelképeimet, fejléceimet, mindenféle Totemes és SzKiriános cuccomat magam tervezem. A kezdetleges kis logóim óta azért fejlődtem valamicskét, és ezen felbuzdulva azt mondom én is: "A Végtelenbe - és tovább!"
MIÉRT PONT SZKIRIÁN? Mivel Kovács János név alatt már Micimackó élt és ügyködött, kénytelen voltam más művésznév után nézni. Korábban hosszú ideig Sanzsanként szerepeltem, de végül úgy megszaporodtak a sanzsanok, hogy néhol már a magam lejáratásának éreztem a használatát. El kellett határolódnom, hogy politikusan fogalmazzak. Ezért kigondoltam a SzKiriánt. Ebből egyelőre nincs sok, nincs kivel összekeverni. Mindig tetszett a Kilián és a Kirilla név, és a jelentésük is illik hozzám. (Kilián: remete, szerzetes, cellában lakó; Kirilla: az Úrhoz tartozó, Istené) Összeboronáltam hát őket, hogy Kiriánná legyenek, és elébiggyesztettem egy Sz betűt. Így a monogramom szépen összestimmelt a névvel: Sz+K+Kirián. Hát így lettem SzKirián. Amint rátaláltam, éreztem, hogy ez nem pusztán "művésznév", hanem a nevem, a teljes nevem. Együtt kaptam a Szalai Katalinnal, csak eddig rejtőzködött. 2015 áprilisa csalogatta elő rejteke mélyéről, és azóta ez az irkásznevem.
HONLAPOMRÓL Honlapom 2009. március 22-én született, pontosabban akkor öltött testet, de már jóval előtte létezett lélekben. Bennem. Régen készültem rá, hogy verseimet valamilyen formában "közkinccsé" tegyem, de meg kellett várnom, míg eljön az ideje. Itt, a nanoweb.hu népes táborában 2019. január 30-án vertem sátrat, és úgy érzem, jó helyen vagyok. Természetesen a Totem kibővült, nemcsak a verseim találhatóak meg itt, de ők a főszereplők. Persze tudom, hogy sokan a mellékszereplők miatt jönnek, de nekik is nagyon örülök, hiszen ha tetszik az oldalam, akkor osztozik a sikeren minden bejegyzés. Én így élem meg.
A HAIKURÓL Szeretek haikut írni. Kedves kis japánkertemben gondját viselem színes háromsorosaimnak, nevelgetem őket, mint a jó kertész a palántáit. Jóleső játék, de nem olyan egyszerű ám, mint amilyennek látszik. Rövid, de velős - ez a haiku lényege, és az a jó, ha még szép is. Amikor ötvözi a finomságot, a pillanat hangulatát, kifejező, és elfér benne a Mindenség, akár a cseppben a tenger. No, ettől még odébb vagyok, de a magam magyaros módján azért egyre írom saját haiku versikéimet. Valahogy úgy vagyok vele, mint azzal a bizonyos magyar naranccsal: haikum kicsit szabálytalan, kicsit városias - de az enyém! :)
KÖLTŐI TRÜKKÖK Van egy nagyon egyszerű módszerem, amivel dolgozom. Talán ezért tudok egy-egy jobb verset írni, ezért sikerül néha a szonett is, vagy egyéb forma. Csak hát, szakmai titok... Bocs! ;)
HOGYAN ÍROK, MINEK ÍROK, ÉN ÍROK-E Szeretném elmondani, hogyan alkotok én, mert a hozzám írt levelekből - amelyeket hálásan köszönök - az derült ki, az emberek néha mást gondolnak, mint ahogyan valójában "zajlik költészetem"... Először is: nem minden vers szól rólam, amit egyes szám első személyben írok. Egy-egy művemnél megesik, hogy más bőrébe bújva írom, de ez nem jelenti azt, hogy én lennék az a valaki. Természetesen verseim zömét saját élményeimre, érzéseimre és gondolataimra alapozom, de azért adatott nekem a képzeletem, hogy azt is használjam. Tisztelem és helyeslem a költői szabadságot, időnként magam is élek vele, de azért a vers az vers, nem próza. Elvárom, hogy legyen benne legalább néhány rím... Én a hagyományos verseket szeretem igazán (bár akadnak kivételek), és használom a nagy kezdőbetűket meg az írásjeleket is. Ez van. Nekem egyszerűen nem vers az, amikor írásjelek és rímek nélkül egy végtében jönnek a szavak, és hát... nem nagyon jön át a mondanivaló. Igaz, jómagam nem értek hozzá, én csak írom a verset, nem magyarázom. Jut eszembe, magyarázat... A mire gondolt a költő? típusú kérdéseket nem kellene feltenni. Mert azt csakis a költő tudhatja, hogy mire gondolt. Verselemzéskor azt kellene elemezni, hogy az olvasó mire gondolt, mit érzett - mert az a lényeg. A rezgés - lélektől lélekig! Itt van aztán az ihlet. Én is szoktam ábrándos, szép tekintetemmel az égre bambulva sóhajtozni, csakhogy ennek vajmi kevés köze van a versíráshoz. Az ihlet - az én ihletem - olyan, mint a megérzés, mint a belső hang... Elkezd motoszkálni bennem, és nem nyugszik addig, míg ki nem szabadul. Igen, ez jó szó rá: kiszabadul. Az ilyen ihletett vers egyszerre tör elő belőlem, egy-két óra alatt megszületik, és szinte rögtön készen van, alig kell rajta igazítani. (Például "Óztól jövök", "Vajda Jánosnak", " Ünnep" vagy a "Valahol, túl az ittenen") A másik lehetőség az, amikor elhatározom, hogy erről és erről írok egy verset. Ehhez nem kell ihlet, csak egy kis tehetség. Az ember megtervezi, mit és miként szeretne papírra vetni, aztán nekilát alkotni. Ez néha hosszú ideig eltarthat, még egy rövid vers esetében is. ("Népdal", "Követ cipelünk") De általában egy hét elegendő idő egy tervezett vers megírásához. És vannak még a "harmadik típusú találkozások", amikor egyszerűen csak el kell végezni az adott feladatot, akár egy leckét. Ehhez csupán gyakorlat szükséges ("Kínai horoszkóp", "Szellemhívók") Meg persze az, hogy igazán szeressük, amit csinálunk. És hogy miért írok? Mert írnom kell. A Jóistennek, magamnak, a Szerelmemnek, a fáknak... Ki tudja?
***** ARS POETICA
Versem azé, aki elfogadja, s azé is, ki olvasatlan hagyja. Én nem dalolni sohasem bírtam, és hit nélkül semmit le nem írtam. Mert Valaki így akarja. Valaki így akarja.
Valaki bennem mindent elrendez. Vezet és késztet s nekem örvendez. S ha magamban csak, de mindig Érte születtek szavak, s tudom: megérte. Mert Valaki mindig hallja. Valaki mindig hallja.
|
