Egyéb versek

Versek vegyesen

*****

 

A BOLDOG HERCEG

 

...Mert látod, kicsi fecském,

most már te is tudod, hogy

a büszkeség, az észérv

a szeretetben elfogy,

az öntudat elalszik,

nincs benne ok, sem érdek,

csupán a vágy, a féltés

és öröm van, temérdek,

csak adni, adni akar

a lélek, az a dolga

s a Szeretettért, ha kell,

bohóc lesz, rab, vagy szolga...

 

Szétszóródtam s te fázol

nagyon. Bocsáss meg érte,

kis fecském! Egy utolsót

még bólints, hogy megérte!

Megérte, kicsi fecském,

hidd el, mást nem tehettünk.

Most elsötétül minden...

De ott az ég felettünk.

KARAOKE

 

Az Alkotó elbűvölő szimfóniája szól,

s a Természet rá gyönyörű díszlettel válaszol.

A terem zsúfolásig telt, a füst szinte harap.

A homály nő és elhalkul a zenei alap.

Az Istenadta szövegre az Ember rá se ránt,

hiába áll a két kőtábla súgógép gyanánt.

A karmester vezénylete senkit sem érdekel:

a kórus óbégatva és hamisan énekel.

BÁNATOK BÁLJA

 

Voltál valaha díszvendége bálnak,

ahol a hold lágy ezüstje a fény,

hol harsány, nagy szavakat nem dobálnak,

s névjegykártyáját osztja a Remény?

Ringtál-e bódultan egy keringőre,

ha táncba vitt a tompa Fájdalom?

Lehullt az álarc, könnyeidnek őre,

és sírva törtél át a csendfalon...

Láttál megszeppent elsőbálozókat,

kiket megértőn felkarol a Gyász,

és a gavallér Búval borozókat,

kiknek az Örök Vesztes adomáz'.

A szalonban finom hölgykoszorúban

a Szenvedés ad bölcs tanácsokat,

a Szomorúság elvegyül a zsúrban,

és jó lelkészként hallgat másokat.

Éjszínű fátyol borítja a kastélyt,

melyen a halk muzsika átragyog;

aranyba vonja dallama az estélyt,

s dúdolnak a költők s a csillagok.

A Bánatok Bálja megható ünnep,

az érzés mély, és ősi mindahány,

és - habár sokan esélyesnek tűnnek -

a bálkirálynő mindig a Magány.

TAIGETOSZ ITT KEVÉS

 

Pegazus könnyű szárnyán szálltam én

Taigetosz felett, rosszkedvünk telén.

Tikteket láttalak nyögni alant -

de jaj, már zendül, töretlen a lant!

Hiába taszajtottak hát le ott

- tálentum híján, amint jár - legott,

hogy ne teremjék szellemi selejt,

minő borzalmat költő nem felejt...

Ójaj, hiába! Semmi az néktek!

Talmi hírnévvel címlapra fértek;

s míg drágakövet a mély elragad -

a szar mindig a felszínen marad.

VALAHA UTCA 44.

 

Ment az öreg pék, amint lehetett,

holt házak, élő remények között;

legelső útja arra vezetett,

ahonnan szíve el nem költözött.

 

Az utca végén most a táj romos.

Csak Isten tudja, mit miért csinál.

Számon kérni nem volna ildomos... -

Az öreg sóhajt, s némán álldogál.

 

Fáj a gyomrában tátongó éhség,

csonk a kemence fekete szája,

mély gödör, kolduskalap a pékség,

hamutól lisztes hűlt karimája.

CIRKUSZ

 

Meddig s miben hiszel, bolond?

Az életünk cirkuszporond:

áll a világ szemesnek és

tiéd a gúny, a kétkedés.

 

Állhatsz kézujjra súly alatt,

rajtad a nép csupán mulat,

orrodon tűzgolyó pörög,

s a massza-tömeg jót röhög.

 

Hiába fűrészelnek el,

vízen hiába lépkedel,

lenghetsz a trapézon vakon,

táncolsz erős, vad lovakon

 

s közben tündér-sípon játszol -

mégis csak bohócnak látszol,

mert annak mutat a sipka.

(Pedig belül ragyog titka...)

 

Látszatból ítél a tömeg,

félnótád nem érinti meg. -

Ha előlép, ki kést dobál,

ugorj elé: tán eltalál...

 

Akkor tiéd lesz röpke csend,

emléked még a gongra leng,

körötted még a perc bolyong...

s a nép már büfénél tolong. -

 

No lásd, bolondom, így megy ez.

Ne félj, az Isten megjegyez.

Lángod óvd, könnyen ellobog!

S mit ér a szív, ha nem dobog?

GONDOLATOK

 

Tűnődések   vélemények

tarka lepkék   ködök   fények

pihék   pelyhek   sziklatömbök

hidak   béklyók   varázsgömbök

lángok   cseppek   szakadékok

szárnyak   szappanbuborékok

kaleidoszkóp-pillanat

szivárványszilánk   gondolat

MI VAN, HA A VAKOND...

 

Mi van, ha a vakond évtizedek óta

a bujdosó Jóság inkarnációja?

Mint egy föld alatti titkos mozgalomból,

kiszivárog híre egy-egy kis halomból.

Képmutató kertek maguknak akarják:

ál-vakondtúrással szemetük takarják.

Prédikálói "nagy erőkkel keresik";

de ha felszínre jön, vaslapáttal verik.

ŐSZI DAL
 

Egy őszi dal ma halkan jött felém... -

 

...és régi álmok futottak elém;

mint kis gyermekek, rúgták az avart,

s hogy csimpaszkodnak rám, az sem zavart.

Zsibongásuk megadóan tűrtem,

s örömükben én is elmerültem.

Ismertem mind, egyet sem feledtem;

de hagytam, hogy a világ felettem

szürke felhőket vonjon az égre...

S most álmaim feléledtek végre!

Megbocsájtottak az elnyomónak 

(nekem, aki ártottam a Jónak),

s újra jönnek szépíteni lelkem,

s biztatnak, hogy lehet énekelnem

és nevetnem, akkor is, ha mások

körülöttem hitetlen Tamások.

Köszöntlek, Élet: szívem újra lát!... -

 

Egy őszi dal ma tett egy nagy csodát.

DADAISTA VERS

 

Neonaiv nincstelenek

Dekoratív kincstelenek

Alkotó elemek

Kőmíves Kelemenek

 

Megéri fél véka aranyér'

az tizenhárom aranyér?

- Ha jőne az asszony, falazzatok nekem!

Jő, ha jó.

Jé, hajó!

Ember a vízben!

Parton a hal!!

Omlik a fal!!!

(Na bumm...)

 

Légvárat építettünk.

Más brigád kell helyettünk.

 

Mondjátok meg a cárnak,

a kulcsárnak meg a zárnak,

hogy

SEMMIBŐL NEM TANULUNK.

ESZEVESZETT NÓTA

 

Ha, ha... Ha

gyűl' a bomba halomba

beletép a falombba

jajszót kelt az alomba'

ha felrobban a bomba

vadul ringat álomba

nem terem majd több gomba

hahaha!

meg leszünk mi mind halva

 

 

 

 

 


© Minden jog fenntartva.