Haiku

Magok, rügyek, szirmocskák

Mottó:

Írhat az ember,

úgyis kiradírozza -

pipaccsal szemben.

Tacsibana Hokusi

(Pető Tóth Károly fordítása)

***

Háromsorosaim nem tökéletesek, nem mindig felelnek meg a haiku szabályainak.

A versforma miatt nevezem haikunak őket. Egy pillanat, egy gondolat 17 szótaggal elmondva.

A (BP) -vel jelzett haikukat Borisz Paszternak versei ihlették.

~oOo~

TÉMÁK:

Derű, nyugalom >>

Vágyódás, várakozás >>

Természet >>

Szeretet, szerelem >>

~oOo~

Ha tó a lélek,

bármit rejt mélye, vize

égboltot tükröz.

Lehet a magány

derűsen ringó ladik

hited mély taván.

Fák közt ballagok.

Lombok ó-arany hangja:

őszi dallamok.

~oOo~

Vágyódás, várakozás

Csend ül a tájon.

Hiába vár a leány.

Hűlt rizs a tálon.

Horgásszá lenni:

őstermészetünk mélyén

fakadó honvágy.

~oOo~

Természet

Erdei ösvény

ezüst patakká válik

telihold-fényben.

Tisztul az égbolt,

kibotorkál a ködből

az öreg fasor.

(BP)

Nem várt vendégként

ajtóm előtt feszengve

toporog a tél.

(BP)

Halott őz szeme

szelíden tükrözi a

remegő lombot.

Pókháló lebben.

Lehet-e szőni szebben

oltárterítőt?

Katicabogár

sétál, leng a levélke.

Borsónyi béke.

Hegyek ormáról

arany hajnal csorog le

fekete völgybe.

Susog az erdő.

Illatok sűrűjében

gombakupolák.

Zuhatag hangja

vadul ölel magához

néma szirmokat.

Valami égi,

mély igazságot őriz

a lovak szeme.

Fukar színével

az ősz - lágy hajnalfényben

megszépül a köd.

Meglepett levél

távolodik az ágtól.

Csönd hull a hóra.

Hópihetündér

patak sodrában járja

utolsó táncát.

(BP)

Lepereg a kék

zománc az égről. Vihar

sötétlik elő.

(BP)

Elhaló füttyszó

lebben fűzfa hajában.

Feltámad a szél.

Csobbanó kavics

vízgyűrűvel búcsúzik

parti bogáncstól.

Jóllakott dongót

himbál a virág kelyhe

álmos délután.

HÓNAPOK

Január

Rezzen a nádas:

jeges tó szöghajában

ökörszem motoz.

Február

Kopasz fán hold ül,

csillagokkal szeplőzött

a tócsák arca.

Március

Kikelet jár a

tisztáson, őz szimatol

zöld lábnyomában.

Április

Kócos bokrok közt

madárfütty után kapdos

a futkosó szél.

Május

Virág kínálja

nászra nyíló szirmait

a zsongó létnek.

Június

Nyáréj sötétjén

röpteti fényét sok kis

szentjánosbogár.

Július

Nap tüze éget.

Eperfám rám teríti

árnyékcsipkéjét.

Augusztus

Telt szénaboglyák

illatoznak lustán a

szőke kaszálón.

Szeptember

Szendergő tájtól

pirulva lop egy csókot

a lebukó nap.

Október

Arany hajú ősz

megadón földre ejti

rőt lombruháját.

November

Sűrű ködfátyol

mögé rejti az erdő

meztelenségét.

December

Harang szavára

ringatja falvát a völgy

hószín ölében.

Fekete bűbáj

éjtarisznyába rejti

újhold korongját.

(BP)

Májusi mámor -

belemarkol a víg szél

nyírfa kontyába.

(BP)

~oOo~

Szeretet, szerelem

Skatulyába zárt

fénybogár a szerelmünk -

titokban ragyog.

Kezemet kérte...

Legyezőm földre hullik.

Lehajol érte.

Jegenye tornyán

varjú. Rajongva néz szét -

készíti fészkét.

~oOo~

Szépség, művészet

Messzi kék hegyek

halvány ecsetvonások

őszi köd vásznán.

Csillagvirágok

ezüst szirmai nyílnak

éjjeli égen.

Pipacs szirmai

fehér selyemre festve.

Cseresznyeajkak.

Távoli torony

léket hasít a kelő

nap vöröséből.

~oOo~

Magány, elmúlás

Öreg földműves

széttárt ujjain át néz

lebukó napot.

Végtelen úton

lépked a vándor idő.

Nincs maradása.

Pongyola pitypang

szélnek ereszti némán

mulandóságát.

~oOo~

Bánat, csalódás

Ábel már halott.

Neki megint a könnyebb

feladat jutott.

Balzsamillatú

javas anyóka mormol

a friss irtáson.

~oOo~

Isten, lélek

Nehéz a kereszt.

Anyámhoz futnék sírva -

Atyám nem ereszt.

Ilyen az ember:

szárnyait magyarázza -

s repülni nem mer.

Csak egy kalitka

érti, mi a madárlét

igazi titka.

Világom lágyan

zengő dal Isten ajkán.

Vele dúdolom.

Álmod a nappal

hiába tépi széjjel:

feltámad éjjel.

~oOo~

Élet, mindennapok

Vén cipészmester

ezernyi utat bejár

talpalás közben.

Bármilyen kemény

bölcsőben ring a remény:

puhítja álma.

Bemagolt igét

hint a pap. Bánom is én -

alszom a misén.

~oOo~