Haiku

Magok, rügyek, szirmocskák

***

 

Mottó:

Írhat az ember,

úgyis kiradírozza -

pipaccsal szemben.

 

Tacsibana Hokusi

(Pető Tóth Károly fordítása)

 

Háromsorosaim nem tökéletesek, nem mindig felelnek meg a haiku szabályainak.

A versforma miatt nevezem haikunak őket. Egy pillanat, egy gondolat 17 szótaggal elmondva.

A (BP) -vel jelzett haikukat Borisz Paszternak versei ihlették.

~oOo~

TÉMÁK:

Derű, nyugalom >>

Vágyódás, várakozás >>

Természet >>

Szeretet, szerelem >>

Szépség, művészet >>

Magány, elmúlás >>

Bánat, csalódás >>

Isten, lélek >>

Élet, mindennapok >>

~oOo~

 

Derű, nyugalom

Ha tó a lélek,

bármit rejt mélye, vize

égboltot tükröz.

¤

Lehet a magány

derűsen ringó ladik

hited mély taván.

¤

Fák közt ballagok.

Lombok ó-arany hangja:

őszi dallamok.

~oOo~

 

Vágyódás, várakozás


Csend ül a tájon.

Hiába vár a leány.

Hűlt rizs a tálon.

~oOo~

 

Természet

Erdei ösvény

ezüst patakká válik

telihold-fényben.

¤

Tisztul az égbolt,

kibotorkál a ködből

az öreg fasor.

(BP)

¤

Nem várt vendégként

ajtóm előtt feszengve

toporog a tél.

(BP)

¤

Halott őz szeme

szelíden tükrözi a

remegő lombot.

¤ 

Pókháló lebben.

Lehet-e szőni szebben

oltárterítőt?

¤

Katicabogár

sétál, leng a levélke.

Borsónyi béke.

¤

Hegyek ormáról

arany hajnal csorog le

fekete völgybe.

¤

Susog az erdő.

Illatok sűrűjében

gombakupolák.

¤

Zuhatag hangja

vadul ölel magához

néma szirmokat.

¤

Valami égi,

mély igazságot őriz

a lovak szeme.

¤

Csipkéből kötött

bokrétát a természet:

meggyfám virágzik.

¤

Fukar színével

az ősz - lágy hajnalfényben

megszépül a köd.

¤

Meglepett levél

távolodik az ágtól.

Csönd hull a hóra.

¤

Hópihetündér

patak sodrában járja

utolsó táncát.

(BP)

¤

Lepereg a kék

zománc az égről. Vihar

sötétlik elő.

(BP)

¤

Horgásszá lenni:

őstermészetünk mélyén

fakadó honvágy.

¤

Elhaló füttyszó

lebben fűzfa hajában.

Feltámad a szél.

¤

Csobbanó kavics

vízgyűrűvel búcsúzik

parti bogáncstól.

¤

Jóllakott dongót

himbál a virág kelyhe

álmos délután.

¤

Fekete bűbáj

éjtarisznyába rejti

újhold korongját.

(BP)

¤

Kopár télidőn

százlátó üveg őrzi

színpompás őszöm.

¤

Májusi mámor -

belemarkol a víg szél

nyírfa kontyába.

(BP)

*

Légtenger kékjén

vadludak szárnya rajzol

ösvényt a vágynak.

~oOo~

 

Szeretet, szerelem

Skatulyába zárt

fénybogár a szerelmünk -

titokban ragyog.

¤

Kezemet kérte...

Legyezőm földre hullik.

Lehajol érte.

¤

Jegenye tornyán

varjú. Rajongva néz szét -

készíti fészkét.

~oOo~

 

Szépség, művészet

Messzi kék hegyek

halvány ecsetvonások

őszi köd vásznán.

¤

Csillagvirágok

ezüst szirmai nyílnak

éjjeli égen.

¤

Pipacs szirmai

fehér selyemre festve.

Cseresznyeajkak.

¤

Távoli torony

léket hasít a kelő

nap vöröséből.

~oOo~

 

Magány, elmúlás

Öreg földműves

széttárt ujjain át néz

lebukó napot.

¤

Pongyola pitypang

szélnek ereszti némán

mulandóságát.

~oOo~

 

Bánat, csalódás

Ábel már halott.

Neki megint a könnyebb

feladat jutott.

¤

Balzsamillatú

javas anyóka mormol

a friss irtáson.

~oOo~

 

Isten, lélek

 

Nehéz a kereszt.

Anyámhoz futnék sírva -

Atyám nem ereszt.

¤

Ilyen az ember:

szárnyait magyarázza -

s repülni nem mer.

¤

Csak egy kalitka

érti, mi a madárlét

igazi titka.

¤

Világom lágyan

zengő dal Isten ajkán.

Vele dúdolom.

¤ 

Álmod a nappal

hiába tépi széjjel:

feltámad éjjel.

~oOo~

 

Élet, mindennapok

Vén cipészmester

ezernyi utat bejár

talpalás közben.

¤

Bármilyen kemény

bölcsőben ring a remény:

puhítja álma.

¤

Bemagolt igét

hint a pap. Bánom is én -

alszom a misén.

~oOo~

 

 


© Minden jog fenntartva.