Ünnepek Benső ünnepek
*****
SZENTESTE
Csendes éj neszét
csillag szórja szét,
sejtelem a táj,
dúdol a homály,
szunnyad, ami fáj,
halk minden beszéd.
Gyertya illatán
angyal száll talán,
örömhírt hoz el,
a Menny oly közel,
átragyog a jel
tél sötét falán.
Szívem Betlehem,
szép Egyetlenem,
minden jó szóban,
békés jászolban,
rongyos pásztorban
Fényedet lelem.
HÚSVÉT
Vizek fodrán, rigószemekben
lobog a hajnalpír,
valami égit sejtve rebben
s dúdol a gólyahír.
Nincs erre szó a végtelenben,
az ember mégis ír,
és megtelik a lélek csendben...
és üres már a sír.
ADVENT
Hazafelé tartok. Későre jár.
Havazik, mint egy hógömbben, puhán.
Varázslat és várakozás a tér;
szép a csönd, és bennem minden fehér.
Szelíden néznek rám a házsorok.
Jó érzés tölt el, talán dúdolok...
Távoli tájon pásztor muzsikál,
s valahol útra kél három király.
HETVENKEDŐ
Hány emlék fér meg lelked tarsolyában,
rögös-szép utak dalos vándora?
Hetven keringőt táncoltál a Nappal,
s tavasztól zsong most az ég sátora.
Tudod-e azt, hogy szíved melegéből
hány sugár indul más szívek felé?
Nevelsz, tanítasz, de nemcsak diákot,
s nyárrá deríted "rosszkedvünk telét".
Kút vagy: az ember meríthet Belőled
erőt és tartást, reményt vagy tudást.
Amivel épp kell, azzal oltod szomját -
igyon ma Rád mindenki áldomást!
Isten éltessen épségben, derűben,
adjon termő, jóleső éveket!
Légy ezután is márciusi ifjú!
Sok boldogságot kívánok Neked!
22 ÉV
Hold
Udvara
Szerelmet
Ont,
Neved fénylő
Körébe vont
Éjszaka ringat.
Tenger az ég, árját élvezi,
És álmainkat
Vizében tükrözi.
KARÁCSONY FELÉ
Sétál a parkban egy nagypapa,
unokája vele tipeg.
Mesél, mesél a csöppnyi lánynak
útjáról a három királynak -
bár még aligha érti meg.
Aztán hóembert gyúrnak együtt,
s tömzsi törzsére a gyerek
ujjával szívet rajzol végül,
szemében lángos csillagfény ül:
Látod, Papa, jól figyelek.
(Hamarosan mennyből az angyal
ajándékokkal érkezik;
örömhírt mond, de alig hallják,
sokan csupán a menüt falják,
s a lélek közben éhezik.)
REMÉNY
2020 Karácsonyán
Műfényektől vaksi szemmel
nem nézünk már a sátorégre,
önámító értelemmel
kérdezzük: e kórság mi végre?
Zajos nyüzsgés vagy csendes mise:
közös a juss most - nincs semmi se.
Nincs jó, se rossz; a sors rámutat,
s az ember nem kérhet más utat.
Mennyien elmentek, mennyien,
a nagy köd túlsó oldalára!
Nem jönnek vissza már semmilyen
áhítattal telt szív dalára.
Szobákba zárt Karácsony ez,
de mégis ünnep, mégis áldás;
égi ajándékot jelez
a betlehemi csillagállás.
Bezárattatunk, hogy kinyíljunk,
elveszítünk, hogy adni bírjunk.
Minden sötétség rejt egy fároszt,
s a rendet tanítja a káosz.
Segítsünk egy kicsit a fénynek
eljutni oda, hol gyászolnak!
És ha szívünkben szállást kérnek,
legyen hely benne egy jászolnak!
|